Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2009. februárjában 63 cég tett csoportos létszámleépítési bejelentést, míg januárban ez a szám 56 volt. Azonban a csoportos elbocsátásokban érintett létszám mérséklődést mutat két hónapja.
A megszüntetni tervezett munkahelyek 80%-át továbbra is a feldolgozóipari cégek jelentették be. Ezen belül is elsősorban a járműgyártó cégek kényszerülnek arra, hogy munkahelyeket szüntessenek meg. Fő indokként a külföldi kereslet visszaesése említhető. De a pénzügyi szektorban is jelentős elbocsátások történtek.
A csoportos létszámleépítések sok esetben olyan cégek munkavállalóit érintik, ahol betanított munkát végző, sok esetben alacsony iskolai végzettségű munkavállalók dolgoznak, akik - a jelenlegi gazdasági helyzetben fokozottan - nehéz helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon. A képzetlen munkaerő mellett a nyugdíj előtt állók, a próbaidős szerződéssel foglalkoztatottak, illetve a munkaerő-kölcsönzöttek veszíthetik el leghamarabb állásukat.
A régiók közül a Közép-Dunántúlon szűnt meg eddig a legtöbb munkahely (6712) csoportos elbocsátás miatt, míg a legkevesebb a Dél-Alföldön (831). Magyarország keleti régióit az eddigi csoportos elbocsátási hullám nem érintette, a munkahelyek több, mint háromnegyede a központi és a dunántúli régiókban szűnt meg. Ezeket az adatokat érdemes összevetni a TÁRKI által készített felméréssel, mely a munkanélküliségtől való félelmet vizsgálta (lásd: 2009. márc.3-ai bejegyzés, Növekvő félelem). Érdekes módon éppen azokban a régiókban mutatkozik a legkisebb aggodalom, ahol a statisztika szerint a legmagasabbak az elbocsátási arányok (Közép- és Dél-Dunántúl), miközben a dél-alföldiek pesszimizmusa kevésbé látszik megalapozottnak. Vajon mi lehet az oka ennek a paradoxonnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése