2009. március 24., kedd

Nagyot zuhant az álláskínálat

Egy év alatt drasztikusan csökkent a munkaerőigény, de szakmunkásokra, segédmunkásokra, ápolókra, takarítókra, adminisztrátorokra, értékesítőkre országszerte szükség lenne. Azonban az is kiderül,hogy a feldolgozóiparban és a kereskedelemben sem reménytelen elhelyezkedni. A cikk szerint annak aki a válság miatt veszítette el az állását,nemcsak a különféle internetes portálokon (ezek közül is leginkább a www.afsz.hu-n ) és börzéken érdemes körülnézniük, hanem érdemes regisztráltatniuk magukat a munkaügyi központnál.Főként az alacsonyabb végzettségű, szakképzett álláskeresőknek. Az ÁFSZ adatai szerint a nagyvállalatok munkaerőigénye februárban országosan 64 %-kal esett vissza a nem támogatott állások tekintetében tavaly februárhoz képest. Összesen húszezer üres állást jelentettek be a munkaadók a múlt hónapban, ezek kétharmadrészt nem támogatottak, harmadrészt pedig támogatottak. A kétféle, azaz a tisztán piaci alapon betöltetni kívánt és az elsősorban önkormányzatok által kínált munkakörök toplistája igencsak eltér egymástól. Az első helyen mindkét kategóriában a segédmunkásoknak, alkalmi munkásoknak szóló ajánlatok állnak nagy fölénnyel, de a támogatott munkakörök között őket az egyéb takarítók és az egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkozások, irodai adminisztrátorok, lakás- és intézménytakarítók, illetve az eladók követik. A nem támogatott munkakörök között azonban a második helyen a szociális ápoló, gondozó áll, de szükség lenne több száz eladóra, szakácsra és hentesre, mészárosra is. Véleményem szerint rendben, hogy kínálnak munkahelyeket, csak az a baj, hogy egyesek számára nem megfelelőek. Nem akarnak lealacsonyodni, hiszen ők főiskolát, egyetemet, szakiskolát stb. végeztek. Pedig,mondjuk ha lakásról, megélhetésről stb. van szó, akkor nem igazán kellene válogatni. Igaz, én se dolgoznék a végzettségemnél alacsonyabb munkakörben, de ismerjük azt a mondást, hogy "a szükség nagy úr". A másik probléma szerintem az, hogy sokan inkább a segélyeket válsztják, minthogy eljárjanak dolgozni. Ez számukra a könnyebb út, hiszen "ingyen" is hozzájutnak egy bizonyos összeghez, igaz nem mindig annyihoz, amennyire szükségük lenne. Ez főleg azokra érvényes, akiknek kevés munkával töltött idejük van és alacsony végzettséggel rendelkeznek.

1 megjegyzés:

  1. Véleményem szerint nem a lealacsonyodásról van szó, sokkal inkább arról, hogy a munkáltatók nem akarják foglalkoztatni azokat, akiknek magasabb az iskolai végzettségük, mint ami az adott munkakör betöltéséhez elegendő.
    A segélyből élők esetében pedig azt gondolom, hogy sokan kényszerből vannak ebben az állapotban. Hiába keresnek munkát, nem találnak és egy idő után teljesen reményvesztetté válnak, kiábrándulnak és már nem is próbálnak munkát keresni (a fehérgazdaságban). Az alacsony iskolai végzettségűeknek nem sok esélyük van arra, hogy magas fizetéssel járó állást kapjanak, így a segély összege és a munkabér között nem akkora a különbség, hogy megérje nekik elmenni napi 8 órában dolgozni. Ez a rendszer hibája.

    VálaszTörlés